Szemével folyton megkörnyékez,
tüzes pillantásával vörös
lángokba borítja lelkem.
Csak ?, csak most, csak itt.
Nem tudom, miért vagy hogyan,
De belelát elmém legmélyébe is,
Zárva csak a szívem maradt.
Csak ?, csak most, csak itt.
Vissza-vissza nézek rá, s olykor
semmitmondó szemek fogadnak,
De van, hogy igéz? pillantások üdvözölnek.
Csak te, csak itt, csak most.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.21. @ 20:20 :: Bubenkó Tamás Mátyás
