Szürke szobában egyedül,
Sötétségbe burkolózva várok.
Várom, hogy megtaláljon az az Egy,
kiért érdemes meghalni.
Várom a halált, várok rád.
F?szál vagy szívemnek börtönében,
reményt adsz mindennek.
Terád várok én, mert tudom,
ott vagy valahol, csak látni nem tudlak,
Várom, hogy kihajtsd virágod, várok rád.
Lelkem fátylába burkolózva
Cellámat díszítem rólad képzelt képekkel,
Elmém folyosólyán csak te sétálsz.
Utad mentén kivirágzik minden,
Látványod elvarázsol, felemészt.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.27. @ 11:42 :: Bubenkó Tamás Mátyás