Korom az éj, megfeketednek a vénák,
kihagy a szív, jegesednek az idegek,
mikor meglátod azt a fekete-szép lányt:
pupilla-kutakból merítesz hideget.
Érte fázol, nincs szesz, mi lángba borítna,
a lelkeden már csak pár deci szilva ül.
Egyetlen ponttá sz?külsz: te és a kocsma,
koszos pohártól a világ megfeketül.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.07. @ 15:50 :: Csillag Tamás
