Még érzem a nagyot futók örömét,
?szi alma harsan így, ha harapják.
Türelmet szeretnék, kedvet – ökrökét,
nem motozó dühöt, légiónyi hangyát.
Elhasznált filterekb?l f?zött remény,
gyengül? zamat megfogan a sorsban.
Kedvem er?s, de nehezül, ha serény
a láz: betege legyek – vagy kihordjam?
Jó- rossz, fényes-sötét egyenl? nekem,
t?n?désem-bizonyosságom ragyog.
Kacagok az elképzelt isteneken,
nem próféta, nem bolond: költ? vagyok.
Érzek magamban csodát – gyerekekét,
és álmokat, mik nem szülhetnek enyhet.
Felébredni ebb?l nincsen menedék,
tolvaj világ – magam kell kiteleljek.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.05. @ 14:47 :: Csillag Tamás
