Ha a múlt forgó dala
szívemre nem szór krizantémot.
szél nyergében lovaglok,
perg? perceimmel tovább vágtatok.
Kicsi lelkem lepkékkel…
dübörg? szívem ?rségén törnek át,
hova múltunk ástam, s e reggelen,
a hiány, mint kés, kibontja levelem pár sorát.
Szemeim zápora,
mint katonaruhán a vér – vállapon csillag,
hulló vörös rózsaszirom,
sárga ?sz – könnyvirág illat.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.20. @ 12:29 :: Csonka János