Port lehel? esti sétáimon,
a Pesti magányra d?lt sárga fények
fészkei alatt, a kéjt kínáló ócska n?k
unalmából nagyot tépek.
Még egy nap koszos ingben,
a szmogmarta kopott utcák között,
és a megnyalt szájú, repedt sarkú teremtések
öleibe biztos levetk?zök.
És oda gömbölyödtem
egy illatos hajzuhatag alá,
b?rére egy estére,
vágyból életet izzadni rá.
Hivatalból volt cserfes tán tekintete,
olajozta testem boros ajkával,
ízesítette édes cseresznyével,
csókolta zörg? csontja taktusával.
Bennem démonok táncai kopogtak,
ez a hely nem az angyalok városa,
egyszer voltam igaz, s én már megértettem,
ha nincs szerelem, vágyunk, testünk árusa.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Csonka János
