Gy?rött, bélelt testek vágy-hálója
Keveredik tisztességünk örvényével.
Bújkáló lelked tart meg engem a
Fény-szirom íz?, álmos reggeleken.
Csak tudhatnád mennyi hála érik
Bennem rád készülve, titkon alakul
Köt?déssé emlékeim örvényében.
Felszakítod a bezárt lom-fiókok zárát,
Összekócolod eltemetett vágyam
Netovábbját, mindent, mit egykor ?
Adhatott, dacot, vágyat, melegít?
Puha krókusz-ágyat, engem-magamat.
Kedves, feltépsz mindent, a hitet,
A mégis vagyok örök álmát.
Mégsem lettem lélek-halott.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.17. @ 06:22 :: dr Kocsi Katalin