Hiányzik egy k? a partról,
homokszem a sivatagból,
harmatcsepp a virradatból,
egy törtrész a pillanatból.
Hiányzik egy nap az évb?l,
csillag a nyári égr?l,
írásjel a mondatvégr?l,
egy fénypont a sötétségb?l.
Hiányzik egy mag a földb?l,
virágszirom a k?mez?kr?l,
kis mosoly az elmen?t?l,
egy lélegzet a mélyb?l.
homokszem a sivatagból,
harmatcsepp a virradatból,
egy törtrész a pillanatból.
Hiányzik egy nap az évb?l,
csillag a nyári égr?l,
írásjel a mondatvégr?l,
egy fénypont a sötétségb?l.
Hiányzik egy mag a földb?l,
virágszirom a k?mez?kr?l,
kis mosoly az elmen?t?l,
egy lélegzet a mélyb?l.
Tóparton kavicsnak látlak,
sivatagban homokgátnak,
h?s hajnalban harmatcseppnek,
szavaimban értelemnek.
Te múlsz el a perceimmel,
csillagok közt te ragyogsz fel,
látlak éjben fény-szalagnak,
álomföldben reménymagnak.
————————————–
Kedves Szerz?, úgy vélem, nincs ebben sem akkora gondolat, sem akkora érzés, ami elbírna ennyi ragrímet. (Akkor sem, ha azok szándékosak.)
Legutóbbi módosítás: 2011.10.22. @ 06:06 :: dr Kocsi Katalin
