Várom a buszt. Három perc még,
menetrendr?l karórámra
nézve. A forgalmas úton
túl ?szi fény hull a tájra.
Lombok alatt, kopott padon
három férfi ül, s beszélget.
Szavaikat olykor egy-egy
gesztus rajzolja a szélbe.
Sakkozó emlékek közé
újabb hírek a jelenb?l,
csendre zárt gondolatok, mik
egymás közt összemérhet?k.
Látszik abból: elhallgatnak,
bólintva, egymásra nézve,
megnyugtató tekintük
ért? csönddel megtetézve.
Nincs most id?m elt?n?dni
e békességes nyugalmon,
szemembe másik kép úszik:
a busz befordult a sarkon.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.19. @ 08:10 :: dudás sándor
