Jobb napokon nevetni is tudok, rosszabbakon inkább ködös, poros sikátorokon át, magam előtt rugdosom a szívem, s hogy kitöltsem az így keletkezett önmegsemmisítő űrt testemben, albérlőnek beköltöztettelek téged, és cipellek, hordozlak, babusgatlak, mint egy beteg magzatot. Á, te nem tehetsz róla, én döntöttem úgy, hogy várandós leszek a fájdalommal, minden a döntéseinken múlik, ezt olvastam az önfejlesztő irodalomban, és még azt is, hogy ne ítélkezzünk mások felett, azért én mégis azt gondolom, hogy rohadt egy önző állat vagy, és lehet, még szemétláda is, ezért talán néhány könyvet a témában el kellene még olvasnom, mindezek ellenére újra szeretkeznék az ördöggel, mert az olyan gyönyörű. Ugye, hogy ez a hülyeség csimborasszója?
Legutóbbi módosítás: 2011.10.08. @ 12:20 :: Grin Sándorné