Havas Éva : Éjmesém

Nyomtatás

Hollószín éj kerít körül,
ezüst pénzt hint az égre fel,
gurul-gurul csak szerteszét, — egy ezüst pénzr?l írsz— az nem tud szerteszét „gurulni”
csillog t?le az églepel…

A hold mint pajkos vén kobold,
ráncverete arcán fényvigyor, — ez a sor külön-külön, szavakra bontva is sok, de így együtt — már túl-túlírt — túl sok —
– nézi hogy forgolódok itt
az ágyon – s álmokat csihol.

Fátyolszirmot borít reám,
dúdol fülembe dallamot, — nem helyes a szórend —
sugdos tündéri szép mesét, — sugdos— nem igazán lírai —
mi mindig Rólad szól, tudod!— tudod — rím kedvéért ne „er?szakolj” a versbe olyan szót, amir?l érezni, hogy csak van, – direkte – mert a vers ( rím ) úgy kívánja —– Ett?l még nem áll meg a vers —