két kar, mely izzón átkarol,
köztük a lét már szinte fáj,
t?zvésszé válva rám hajol,
fénycsóvát hajt most a homály
láng ömlik végig testemen,
parázsból így nyílik virág,
spirálba forgat hirtelen:
semmibe olvad a világ
Legutóbbi módosítás: 2011.10.22. @ 15:19 :: Havas Éva