Egy falevél hullott az út porába,
eltévedt szegény, gy?rött pára,
hisz nincs még ?sz – tombol a nyár,
de rá már csak elmúlás vár…
Nézem a levélkét a porba’,
s elgondolom – jön egyszer vad vihar,
felkapja, égig emeli,
?rült forgó tölcsérbe pörgeti,
majd a felh?k hajába fonja,
s a kis levél beteljesíti vágyát,
onnan föntr?l már mindent átlát
– tán többé le sem hull, bizony,
tovaszáll a mesés álmokon…
Legutóbbi módosítás: 2011.10.18. @ 08:27 :: Havas Éva
