Mint vérem kicsordul…
Mint vérem kicsordul, ha megvág a kés,
Tűnt mosolyok múltamból visszafájnak.
Csillagfény éjszakák most rám találnak,
Gyöngyként gurul elém az emlékezés.
Sérült fehér hajóként, egy szerelem
Küzd az árral vágyaim tengerében,
Tépett vitorlával süllyed az éjben,
Megyek utána, de soha nem lelem…
Bolyongok egyre, a régi utakon,
Eltűnt boldogságom nyomát kutatom,
Talán, soha nem fogok rátalálni…
Könnyemet felszárítaná már a szél,
Arcom simogatná hulló falevél,
Talán egy nap, nem fogom visszavárni?
Az én kedvesem réteknek virága…
Az én Kedvesem, réteknek virága,
Szemem behunyva illatát is érzem…
Ha elmegy, máris ezer sebből vérzem,
Bárki vigasztal, kérlel, mindhiába…
Az én Gyönyörűm, búzának kalásza,
Kinek a pipacsok mesét mondanak,
Forró szerelmes szavakat ontanak,
Felkészítik őt a szent kenyér-nászra…
Az én Csillagom, még nappal is fényes,
Csókja perzselőn forró, szenvedélyes
Harangszót hallok, míg ringat a mámor…
Az én Szerelmem réteknek virága,
Napkeltekor a szirmait kitárja,
Szépsége úgy hull le rám, mint a zápor…
Nevess reám
Mosolyodtól még az eső is eláll,
Vihar után máris kitisztul az ég
Felhők arca talán szomorú még,
De a szélben már virágillat száll…
Nevetésedtől elfutnak a könnyek,
Lelkemben születnek versek és dalok,
Szerelmünknek lázas hírnöke vagyok,
Engedd meg, hogy mindent megköszönjek…
Szeretlek vágyó, őrült szenvedéllyel,
Miénk már minden csillagfényes éjjel,
Mikor tüzes csókot éget rád a szám,
Benned rohanok, nem fogok megállni!
Régmúlt időkbe többé visszafájni,
Ölelj hát szerelmem, és nevess reám!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Herczeg László
