Kis István Mihály : Új születés

…leple alatt még alszik a város amott…

 

 

 

Látod-e kedves, mily nagy a hó most, leple alatt még

alszik a város amott. Tél dala padra fagyott.

 

Hópihe szállong, táncol a szélben, bársonya rád hull,

ó, de hideg takaró, h?vöse felkavaró.

 

Ám nézd, távoli álom az égen, nyílik a kékl?

nappali boltozaton, csillan a nap nyugaton.

 

Holnap a hajnali fényben szép dala száll az id?nek,

lágy szele hoz meleget, volt hideg épp eleget.

 

Szép születése tavasznak az ezredek illatos álmát

hozza feléd szabadon, nincs iga már nyakadon.

 

Fény sugarában a lelked is eszmél, enyhül a bánat;

lesz meleg otthoni táj, pázsiton alszik a nyáj.

 

B? kikeletben lesz majd részed, árnyak alatt szép

álmaid otthona vár, s h? szerelemmel a nyár.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Adminguru
Szerző Kis István Mihály 35 Írás
58 éves vagyok. Több szakmában dolgoztam: esztergályos, állategészségőr, háztartási-gépszerelő. Felnőttként, 25 évesen érettségiztem. 1994-ben leszázalékoltak, jelenleg átmeneti járadékot kapok. Szeretem a verseket, de írni (a gyermek- és ifjúkori sikertelen próbálkozásokat leszámítva) csak idén, azaz 2010 februárjában kezdtem. Nincs kellő verstani ismeretem, de igyekszem tanulni.