A kelleténél olykor jóval több vagyok
– tudom -, habár nem érti senki céljaim.
A lényeg az, hogy lassan itt a tél,
olyankor rendszerint lenémítom magam.
A flörtök mindig színesek,
tavasztól-őszig létezők,
aztán a szerelem csapdájába vesznek
vagy kifakulnak még az álmos tél előtt.
Sosem voltak fagyálló vágyaim,
szobahőmérséklet őriz képzelgéseket,
a nagykabát alá nem férnek csókkonvektorok,
kapar a torok, zsebkendős időszak ez.
A fa idén sem olcsóbb,
de vackom kicsit sem vacak –
gyökereimre nyelvet ölt a földalatti fagy,
lassan beköltözöm a nagyszobába;
Viszlát férfiak!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Kőmüves Klára