Fotó: Fotóház – azsoltt
Odavágyom, ahol téged nagyon szeretnek és
elfogadnak engem, amiért ennyire szeretlek.
Egy rétre vágyom, ahol a füvek érintéseinkre
várva örömmel halnak testsúlyunk alatt, ott azért
könyörögnek a bokrok is, hogy minket takarhassanak.
Odavágyom melléd, a bőröd engem hív, tudom.
Az álmainkon nem segíthet senki sem, örök
éberségünkért fohászkodom. Odavágyom, ahol
szerelmünk – akár a felbolygatott Éden – gyönyörűvé
válik bűnünk szentelt köntösében. Odavágyom,
ahol dicsőséget élvezhet a bujdosó szemérem,
ártatlan csillagok születnek ott a fekete égen.
Ott az én otthonom, ahol majd lehajtod a fejed
és minden vadságod elengeded, mert…
Az ujjaim szelídek, csókjaim árvák.
Én semmit se kérnék, te mindent megadnál.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.08. @ 06:49 :: Kőmüves Klára
