Ideje van a kövek eldobásának és ideje a kövek fölhalmozásának; ideje van az ölelésnek és ideje az öleléstől való távolodásnak. (Kohelet-Prédikátor 3.5)
távolodó
…és én újra csak
nézem nézem
tőlem tőled távolodó
ön arc képem
keserű kontúrjait…
ezután
…belenehezültünk e
ragacsos létezésbe
cammogó lovagokként
lámpavasra tűzött fáklyáinkat
egymásnak szegeztük
mindegy-e mézbe epébe
keveredünk ocsúdva…
költők kora
…mennyi lélek
mind egy más é
sorról sorra
halnak bele
szépséges szép
szerelembe…
révülő
…olyan furcsa vagy
nem vibrál a sugár
szemedből
távolba révülő
sötét méz
nem voltál még ilyen
önmagadban szép…
idegen
…világra csalogattál
– a mindig idegen
elegyedni nem tudó
eleven remegést –
húzódom vissza
szigorú köreimbe…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Kovács Ágnes
