mind én voltam:
megszültelek, isten!
szerelmesen és vértől viszolyogva.
én világra okádott istentelen szeretőm!
halva vontam félre a sűrű fátylakat:
láss, gyűlölj, szeress!
az is én leszek:
ki szemfödéllel takar.
– nem kell, megbocsáss.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.05. @ 18:54 :: Kovács Ágnes