Szemfényvesztés lenne, ha
ismét szelíden hívom rejtekéb?l,
simogatom megmaradt, sima lapomat.
Múzsám elhagyott. Érintkezik
érzéseimmel a papír, végighúztam ujjam.
Bet?k helyett könnyek folynak,
ma nekem mindent szabad.
Szabaddá lettem ismét.
A fehér lap misztérium.
Régóta álmodtam bele, most
visszakérte az Úr. Hiszen
megértem, gyönge szálon csüng
a szerelem, röpte most
szárnyszegett madár, és csak
gubbaszt, akárha kályhamelegre
ítélte volna a tél, magában beszél.
Romlik szeme, másképp csipog,
cs?re koppanása is:
három pontra korlátozott…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Marthi Anna
