Marthi Anna : Els? gomb

vágyom a tejútra

s közben csiszolom a múltat

simítok noszogatva gyerekfejet

lepkét lepkévé tükröz?

gombost?fejnyi szórengeteg

álljunk fel libasorba

de gyömöszöljünk tenyerünkbe

csirizt

csalán éleszt s nem a sarokban

fáklyásmenet helyett

erdei

nem túlzás ki tisztáson istent

békeülésben

felismeri

 

tudom?

tegyük el …keleszteni, ok?

Anna az els? két sor még érthet?, de utána olyan gondolati csavarokat teszel az írásodba, hogy abból “kijönni-kitalálni” nem igazán lehet. Túlzásba estél, és ott maradtál — verstelenül.

Egy kicsit tegyük.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.05. @ 19:58 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak