Marthi Anna : Hívj tegnapnak

2011.10.01. Marthi Anna Adoma 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Múzsám leváltom.

Talán elhúzódó fájdalmam ez.

Maradék kis er?m

szívem labdájává görgetem,

és tovább gúrítom

saját ösvényemen.

Nem erre számítottam.

Most meglepetten azt

sem érzem át pontosan,

vajon a barátságból mennyi gyász

kihordása után születhet

újjá a zamat.

Örülök általad lebontott falaimnak,

köszönlek, Múzsám,

az elengedés szépségének nincsen párja,

ezt szeretném most neked adni,

ajándék: nincs szerelem.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.01. @ 09:22 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak