Leporoltam a port,
esőt váró napsugarakat fontam,
hajam kosara őszt bomlott,
lestem ábrázatát, szép volt,
de lassan gyümölccsé kerekedett
az évszak bennem, zamata, mintha
ködbe harapnék,
a homálynak ezüstje kifolyt.
Lent, a térd körül,
az avar körmölte leveleit,
összegereblyéztem, s karomba
kapva kiszórtam, szívemre mázolt
színeket hagyva, de veszni
láttam, ezért hanyatt
vágtam magam, s megéreztem:
ősz van.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.04. @ 04:16 :: Marthi Anna
