Sárga levelek
között hintázik
egy sugár. Kandikál
apró résen, kezemre
ül le éppen. Nézem,
ahogy remeg, pulzál,
a szívemmel egy táncot
jár. Nem is köszön,
tovalibben, egymáshoz
már közünk sincsen.
Dió koppan, reccsen
az ág, ölelgetik egymást
a fák. Ahogy rázza
az ?szi szél, terül körém
aranykötény.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.20. @ 12:24 :: Matos Maja
