Szegény Apám bányász múltját,
megőrzi az emlékezet,
az a kor, mikor fogantam,
mára már csak emlék lehet.
Kérges két kezével tette
dolgát, mélyen a föld alatt,
eszébe sem jutott volna,
hogy munka nélkül mit kaphat…
Így nőttem fel segély nélkül,
karácsonykor fügét ettem,
jutott még egy banánra is,
ha nagyon jól viselkedtem.
Hajléktalan sem volt senki,
volt egy otthon, ahol vártak,
mikor feladtál már mindent,
megkerestek, megtaláltak…
Szegény Apám rosszul nevelt,
a becsületre tanított,
nem tudhatta Ő előre,
hogy gazdag máig sem vagyok…
Itt állok a sírod mellett,
most legyél büszke, jó Apám,
amit Tőled megtanultam,
azt hinni fogja unokám…
