Ködös ragyogásban
lustán forgolódik,
csipkés tündérhínárok között,
sajnálom,
– talán meg tudnám szöktetni –
látom, hogy az üveghez evez,
buborékot nevet,
bódultan kiles,
hozzászokott,
nem bántja a rabság,
olykor fickándozik
– régóta fogoly–
akváriumához
nyomom homlokom,
ő visszabámul rám
bamba halszemével.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.17. @ 18:11 :: Péter Erika