Macskánk miatt úgy sírt a lányom,
hiába ?zte volna, morgott rá,
elhúzódott, hol érhetlen rágta
verdes? kék-sárga cinke zsákmányt;
alig madár, csak tollal foszló szín,
s a verg?d? szív, semmi több – minek,
hogy sír a lányom, úgy szerette karmos
gyilkosunk – ártatlan gomb-szemével –
Isten dísze öt nap után – a hatra,
nagyobb rend ?riz?je mint az ember,
félvad még, szégyen sehol, ha játszik=öl.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.10. @ 20:03 :: Petz György