Nézz tenyerembe, ó sors, és módosíts,
te sem úgy akartad, ahogy lesz –
hagytál elég id?t felkészültömre,
majd magad untad meg, amiként
m?ködöm; valódi távlatot mégsem
adtál, talán már ágy és párna
kalandját sem, és hol van a hegytet?,
tölgy és villám, és hol az ítélet,
vízözönre is tisztítóbb vérözön –
nem tudni: itt ki nyáj és ki pásztora.
Talán aki magányosabb – pásztornak az –
s pásztoroknak pásztora már nincs is,
hát nyáj csengetty?z hangzavarban itten,
f? sincs, a birkák egymást harapják.
Milyen idill, mit hátteremül szántál,
s e háttérben már magam sem lelem.
Ha lenne kérés, amit teljesítesz:
zárjad tenyerem, s mutasd öklömet.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 11:47 :: Adminguru