Bernáth Aurél: Tél
Nézd meg a tájat, mit tegnap láttál –
szemernyi változás sincsen;
ugyanabból a földből mered ki,
mind, ami itt maradt neked;
mégis, ahogyan ma nézed, sose volt
éppen ilyen; hisz nincsen rajt’
az idő még, tárgyat lassabban kap
a múlt, élőre vágy’, azt fog –
és varjúhang áll odafönn, madár
már semerre, csak a hangja –
te meg az irányt nézed, mindig túl
azon a tájon, mit egykor
annak gondoltál: változatlannak.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.28. @ 23:48 :: Petz György