Most találod föl az írást – magadnak;
sehol egy utalás, egy kép, amivel súgnának
neked a múltból, amikor összesz?tték maguk
azok, akik üzenni akartak, játszani és hitet adni;
ez csak olyan költ?i találmány, amilyen még sose
a csend el?tt, aminek még jelz?je sincs, mert
visszaadják azokat, maradnak a csupasz szavak,
amiknek ereje van, az er? az egyes szám, olyan,
akár az erkölcs, abból is csak egy lehet, ha van;
végül is mondandó sem lehet több egynél, mert
a többi csupán dísz lesz a csenden, ami megöli,
bárhogy is szánja az ember, ha már zaj; alig
észrevehet? – minden az id?r?l szól: amit
tenyeredbe szorítasz, ami a fára hurkolódik,
amibe társad ölelnéd, de gyöngül – mind az id?;
amit ki nem kezdesz paradoxonjaiddal, se ?sz
hajaddal, jajoddal, se a vadászat végével, amikor
tisztára törölgetnéd a vérnyomokat; mert nyom sincs,
a tenger sótlan, folyik a föld és az ég kemény.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.24. @ 20:24 :: Petz György