Visszavonom minden bántó szavam –
nem úgy, ahogy igéjét az Isten,
díszek díszét: az embert majdnem,
pedig az egyszerélttel bármit megtehet,
nincs mivel összevetnie, s csak megy
az ember – falékony húsdarab: el?remász,
harap és ürít maga és gépei, s röhög
a történelmen, mi mással történt,
és nincs a másiknak oly baja,
mit el ne viselnénk, s ha mégis,
hát az a mi bajunk. Meg nem bántani –
ennyi a parancs. Nem úrnak lenni
mindenek felett; tán az ösztönök s
a rossz szó felett kéne némi tartás,
leporolni a poros szeretet s használni
tudás naivitását. Ne légy boldog
ahogy én akarom, célt neked nem adok,
legyél elég magadnak, lássam meg
magam is benned. A sár mögé leheltet.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.17. @ 20:49 :: Petz György