funchali nekünk fancsali csali
“Belenéztem két szeme távcsövébe,
s a háború tengerére láttam.
Utolsó hajója alánk
materializálódott lassan.”
s a háború tengerére láttam.
Utolsó hajója alánk
materializálódott lassan.”
Tomas Tranströmer: Az elfelejtett kapitány
a hajócsavargó maga mögé hányt
ágyúzott fingott és torpedózott
kéménye eget feketít valahány
s mesterséges ködben sógor
kett?s lobogója utolsó császár-
körte lógott a leveg?-
ben élet és halál koronás vásár
pofaszakállként lebeg?
ködpamacsok közt ki egykor
edwardhoz hasonlított vackor
kedv? spártai nyikorgó vaságyon
csitt és schratt az ágy-
betéten bevégezte a vágy
valaki kopogott a palota
magas kapuján ahol negyedszázad
bezúzta a koponyákat kupolákat
csetepatéra béke soha
nem ébred csak a békétlen mag
szikel s nem székel nem marad
madeira nekünk nem csipke
funchali nekünk fancsali csali
rövid király volt két év alig
két ember egyiknek tüdeje elégett
s aki ütközetet sebesülten vezényelt
a sorsa ?t is portugál földbe vitte
