Mily akaratlan vágy ez, mely úgy hevít
szárnyaszegettet s tüze elragad,
míg ízlelgetem kerengő nedveit
tested melegének testem alatt,
rejtve, féltőn érted lobogó lázban,
hol a világtalannak fény terem
bűn és erény közt végleg leigázva
minden hajnalt lebontó reggelen
s a szégyenünk is büszkeséggé érik,
repít a vágyam az ítélőszékig,
hogy újra lángra gyújtva ragyogjon át
gyeplő nélkül, ha meg is ostoroz más
érte és nem lesz többé feloldozás.
Halált kérek az utolsó szó jogán.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.04. @ 04:13 :: Seres László
