Falábon sántikál a martalóc kalóz,
közben a tengeren rendületlen hajóz.
Fabatka ficereg a kincses ládába
szálka ment a kalóz megmaradt lábába.
Tompa végű fatő van a tőpárnában,
nem jött ki a szálka benn maradt lábában.
Bánatos a kalóz hullajtja könnyeit,
fakalapácsával csépeli a nejit.
Szedi lábát gyorsan a kalóz matróna,
ha el tudna tűnni irtó boldog volna.
A hajó konyhája tárva-nyitva várja,
beugrik utána bősz falábú párja.
Falábas, fatányér ura fején kopog,
Miközben az asszony egyfolytában dohog.
Ebadta vénember, te világ rablója,
azt hiszed, hogy gyenge hölgyet verni móka?
A kalózné párját jócskán helyben hagyta,
és elalélt testét talicskára rakta.
Fatalicska kerék bágyadtan nyikorog,
a felbőszült némber szeme vérben forog.
Nem bízik már többé a gonosz emberbe,
beborítja urát a jeges tengerbe.
Ily csúfos véget ért kettőjük románca,
cápaeledel lett, dorong lábú társa.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.18. @ 22:00 :: Szeibert Éva