Szendrői Csaba : valahol lenni

Nyomtatás

‎

– nem lennél ott úgysem.
Ahhoz túl szabad vagy,
túlszabott b?r alatt
alaktalan anyag!

Most megtorpant
mutatók árnyékában
végig szalad a mosoly
repedése(.)

– szikár arcvonásaim mögött
megszakadt rostok, 
egymásnak feszül? erek.
Szívverésem koszol
a néma csendbe.
Veled leszek.

– nem leszel ott.
Te most a létezést kergeted.
Asztrális origókra 
gondolni sem bírsz.
A nagy fekete káosz
morgó kékségébe
fürdeted szemed.
Rozsdás korlát a margó.
Kiszaladsz bel?le, ahogy
isten végigterül az asztalon,
mint egy részeg. 
A józanságtól részeg.
? valóság álmodó,
te csak az álmaid
realizálnád,
és közben szó nélkül…
hang nélkül…
itt hagysz.

Nem leszel ott úgysem.
S én akkor is veled leszek,
amikor már eszedbe sem jutok.
éjszakákon át.