/Derkovits: Kődobálók/ Írogató “Földim”-re emlékezve.
Sorsod, ha hívod, hamar utolér.
Nyárfalevél pereg a szélben,
még lépnél éppen,
vagy egy kanál leves délben,
s míg tükrében nézed magad –
alatta répa, metélttészta –
a levél, leér a sárba.
A vég a cél hiánya.
Terheit az ember
testéről lerázza,
s úgy lebben át az árkon.
Fütyörészős, könnyű álom
ébresszen majd, jó barátom.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.22. @ 12:25 :: Takács Dezső