Takács Dezső : Látjátok feleim

/Derkovits: Kődobálók/ ͍rogató “Földim”-re emlékezve.

 

 

 

Sorsod, ha hívod, hamar utolér.

Nyárfalevél pereg a szélben,

még lépnél éppen,

vagy egy kanál leves délben,

s míg tükrében nézed magad –

alatta répa, metélttészta –

a levél, leér a sárba.

A vég a cél hiánya.

Terheit az ember

testéről lerázza,

s úgy lebben át az árkon.

Fütyörészős, könnyű álom

ébresszen majd, jó barátom.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.22. @ 12:25 :: Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.