Közeleg apám halálának huszadik évfordulója.
Az érzéseket nem lehet börtönbe zárni, nem lehet sötétben tartani őket örökké. Előbb-utóbb fellázadnak a rabság ellen és leigázzák fogvatartójukat, elöntenek minden zugot áradatukkal, kisajátítják a gondolataimat, ellopják a gondosan őrzött rendet, felforgatva lelkem utolsó zugát is.
Az érzéseket bűnözőkként lakat alatt tartom, mintha ősellenségeim lennének, félek tőlük, félek a visszafordíthatatlan változástól amit okoznának az életemben. Tudom, eljön majd az idő, amikor a lázadásuk elkerülhetetlen lesz, de mindig elodázom a szembesítés pillanatát, hátha megúszom… csak akkor döbbenek rá, hogy mennyire elkéstem egy bocsánatkéréssel vagy épp egy mosollyal, mikor már késő, néha még akkor sem. Folyton nevemen szólítanak, megpróbálom elhallgattatni őket, persze sikertelenül, mert hangjuk forrása bennem van, és ilyenkor a zenét hangosabbra tekerem, kiabálok, vég nélkül beszélek, de a legegyszerűbb megoldásnak mégiscsak a kocsma tompító hangulata tűnik.
Ott, hozzám hasonló érzés-elnyomók keresnek menekülőpályát. Mennyire igazak olyankor a közhelyek, milliószor agyonismételt, teljesen fölösleges beszélgetések, mindegy mi, csak tudnánk valahogy elhallgattatni a foglyokat. A hányinger határát keressük, tudjuk mennyire alávaló gazemberek vagyunk, de akkor sem lazítunk büszkeségünk övén, inkább belefulladunk saját gyomorsavunkba…
Pandora üresnek hitt ládáját mindaddig zárva őrizzük, míg egy szép napon fel nem robban szívünkben, és azon a napon nincs többé menekvés. Összedől a világ. Jó és rossz érzések egyaránt a felszínre törnek, ősrobbannak, megállás nélkül pusztítva a régit, teremtve az újat.
Ki fogja meggyászolni előző életemet? Érdekelt-e valakit eddigi nyavalygásom, sebnyalogatásom? Vajon képes leszek-e a romok közt turkálva kiemelni azt, ami megmaradt emberi mivoltomból? Ki fog mellettem állni akkor? Kiben lesz annyi türelem és együttérzés, hogy végigcsinálja ezt velem? Milyen világot teremtek majd?
Féltem a válaszoktól, ezért volt szükség lakatra. Mostanáig.
(Ady Zoltán, 1949-1991)
Legutóbbi módosítás: 2011.11.08. @ 17:22 :: Ady Ágota Melinda