Járt utakat ajánlasz egyre. Tudomást
sem véve pillérekről, máris fitymálod
az el sem kezdett ívet. Elfogulatlan
szemmel bízvást meglátnád a lehetségest
a meglévőben. Előre megfontoltan,
különös kegyetlenséggel nyilvánítod
áthidalhatatlannak a távot. Te vagy
halmazati büntetésem, s mi tagadás,
eléggé szalonképtelenül visellek.
Megértheted: nem ad látszatokra, aki
mindenképpen le kell töltsön. Ám utána
mégis kezdenünk kell valamit egymással.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.02. @ 07:28 :: Bátai Tibor