Talán akad, aki örömmel konstatálja, talán lesz, aki megrökönyödve kapja fel a fejét… Nem tudom, egyet tudok: nem kell!
Sem így, sem úgy, nem szükséges. Egyszerű és remélem, érthető kijelentés. Most talán többen (vagy esetleg: kevesebben, tudván a statisztika szerinti adatról, miszerint létszámunk csökken) tehát előfordulhatnak ez ügyben különböző reagálások, sőt még a harmadik variáció is szóba jöhet: a dolog mindegy, nincs jelentősége, csak legyünk már túl rajta… Nos, nem ismerem a jövőt, de a jelenben vélekedők hozzáállását sem, mégis arra gondoltam, mivel úgyis illendő talán, ha már valakit egy közösség valamennyire is megismer, esetleg elfogad, tehát úgy gondolom, egy ilyen döntést azért illő megosztani az érintettekkel, a dologban szóba jöhetőkkel.
Döntésemet jól megfontoltam, eltántoríthatatlan vagyok ebben. Az eddig általam leírtakból semmit sem kívánok törölni, még akkor sem, ha sikerülne kiderítenem a módját.
Nézem, csak a monitort, ahova betűk kerültek, általam, s megerősödik bennem, hogy nem írok többet.
Lehet, hogy amit eddig írtam, mind csaknem mindegy, ám egy dologban biztos vagyok: NEM ÍROK TÖBBET…
Legalábbis, itt és most befejezem ezen irományomat, s most már tényleg nem írok többet.
Talán majd egy másik, ennél hosszabb írásomban.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.22. @ 16:56 :: Berta Gyula
