A megbundázott mérkőzések elvesztik varázsukat. A játékosok végiglődörgik a játékidőt, a szurkolók pedig – beavatottan vagy nem – egykedvű unalommal, orrukat lógatva végigácsorogják a játékidőt, majd kámforrá válnak.
Minden sportban így van ez. A bunda veszélye az orosz rulett sportágat is megérintette. Tény, hogy komoly tömegek kérdőjelezik meg sport voltát, hiszen az egyik játékos általában – nagyjából minden esetben -, életét veszti, míg a másik jókora summát vág zsebre. Így az orosz rulettet, valahol a sportok és a szerencsejátékok mezsgyéjére szorították, a sokat tapasztalt játékosok legfőbb fájdalmára.
A közönség, a besorolással kevesebbet foglalkozik. Itt a sportfogadás különös formája lép életbe, hiszen a győztesre és a vesztesre is fogadni lehet, arra hogy ki éli túl és ki hal bele. A nyeremény összege nagyjából azonos, a nyertes illetve vesztes személyének eltalálása esetén. Az esetek zömében – pontosan 100%-ban -, a vesztes nem különösebben bánkódik a veszteség miatt, viszont a nyertes annál többet szakít.
Felfigyeltek az egyik ilyen jellegű arénára, ahol az elmúlt húsz esztendőben, sorozatosan, rendíthetetlenül, valószín?leg edzettsége következtében, az egyik játékos állandóan nyert, ami ennek az ágazatnak – nem nevezhetjük se sportnak, se szerencsejátéknak – nem jellemzője. Tudniillik, amint az ókori gladiátorok élete sem tartott évtizedekig, úgy itt sem. Érdekes szabály szerint játszott; hat tölténnyel a két pisztolyra elosztva. Az irányító ember segítségével a sorsolást húsz éven keresztül sikerült úgy befolyásolnia, hogy ő mindig nulla, az ellenfél mindig hat töltényr?l indított, ezzel az esélyei jelent?sen csökkentek. Mint ismerjük, a sporteszközök ebben a műfajban éppen hat lövedék befogadására elégségesek. Pörgetni felesleges, akármerre csűri, mindenhogyan csőre kerül egy töltény.
Ahhoz, hogy megértsük a hat tölténnyel dolgozó versenyző lelkiállapotát, tudni kell, hogy az ebben a műsorban fellépők, igen elszánt emberek, akik a fenti arányt még elviselhető esélynek tekintik. Legfeljebb kicsit szorongva húzzák meg a ravaszt. Húsz év után, a mérkőzésvezet? besokallt, amikor egy fizikailag és lelkiekben kevésbé edzett versenyző lépett porondra kocsonyaként remegőn, életéért rimánkodva. A játékvezető úgy döntött, másként alakítja a szabályokat, mint korábban. Megadta a jelet. A versenyzők egymás szemébe néztek. Az egyiknek nyárfalevélként remegett a keze, majdnem kiejtette a sporteszközt, a másik a bizonyosság teljességében fürödve, zavartalan lelki nyugalommal várt a jelre.
Ebben az arénában nem lehet megtagadni a részvételt, ugyanis ekkor a két másodbíró – a futballmeccsekhez hasonlóan a főbíró jobb- és bal keze – maguk is használhatják a sporteszközt a lázadó ellen.
Emberünk úgy döntött, ha halnia kell, ne becstelenül tegye, ezért a jeladásra meghúzta az elsüt? billentyűt és vele szemben, a verhetetlen bajnok fegyvere durrant. Feje felakadt szemekkel nagyot koppant az asztalon, míg ő a hat tölténnyel túlélte. Gyakorlatilag mindenki veszített, az egész fogadó társaság, hiszen a törzsfogadók, a biztos nyerőn és a biztos vesztőn agyonnyerték magukat, két évtizeden keresztül. A bíró valóban nem tett egyetlen lövedéket sem a bajnok forgótárába, de hogy-hogy nem, a cs?ben felejtődött egy töltény. Erről maga gondoskodott, olyan szorgalmas odaadással, hogy a mérkőzés előtt pontosan ellen?rizte mind a két pisztolyt.
Az ilyesmiben járatos emberek egyetlen apró mozdulattal meg tudják oldani, hogy az egyik csődöt mondjon. Megtette.
Hát így ért véget egy gazdag karrier, mérkőzésvezetőnk és a biztos vesztes segédletével. A váratlanul nyertessé előlépettet – aki a sporttárs fegyverének durranásakor maga is eldőlt -, hosszabb idő után lehetett meggyőzni, hogy ő tulajdonképpen nem halt meg. A lekicsinyelt sportág új bajnokot ünnepelt, akinek eszében sem volt még egy hasonló meccsre odakeveredni. Ezt is adósságának lerovására volt hajlandó vállalni, félamatőrként, nem ismerve a körülményeket. Az adósságát is kifizette, hisz annyit nyert, mint még soha. Aztán a mérkőzésvezető és ő elszegődtek dúsgazdagnak, míg az ex-bajnokot kinevezték öngyilkosnak.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.06. @ 19:49 :: Boér Péter Pál