Kókadtan dumáltunk Csubival, két majom a Majomszigeten. Szokásomtól eltérően korai hazatérés mellett döntöttem. Az Expres irányából egy haver jött egy lánnyal, roszkedvemben alig vettem észre. Hárman dumáltunk tovább, mellőzve Őt, a lobogósörényű, csillámlószeműt, aki csicsergett volna, ha más koroktól eltérően, legalább fittyet hányok reá. Miért mellőztem, nem tudom… Így Ő bújában iszonyú korán eltűzött a “Brajnerbe”.
Elindultam hazafelé, de, hogy miért nem jobbra, a Korzó, hanem balra, az imént emilitett szórakozó hely irányába vittek a lábaim nem tudom. Bömbölt a zene, a terem “tele volt” a haverrel, meg az unokahugával, aki meglepően széles mosolyal, szinte letámadva boldogan rohant nekem. Áttáncoltuk az estét, és nemcsak…! Undok, flegma-dögnek látszottam tán?
Mondta is magában, hogy ez a bajszos majom, reméli, nem kerül többet a szeme elé, a horizontjának belső felibe …-azért nekem rohant a klubba …Haza billegtettem. A házuk előtt egy randi megbeszélése után, bűbáj-mosollyal sarkon fordult és a szülői ház féltő melegébe osont. Besérültem! Megszoktam, hogy fuvardíjul hasonló helyzetekben, jussom van. Mondtam is magamban: ezt a lüke kis szőke csibét többet látni sem kivánom. Majd 30 éve együtt táncolunk, már vénséges vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.03. @ 17:09 :: Boér Péter Pál