Böröczki Mihály - Mityka : Krumplicukor

Nyomtatás

Nagy vígság volt benn, mint az öreg borban,

meg vágyta is, hogy összedaraboljam,

sok gibes-göbös, olcsó, szürkés-sárga,

de örült, hogy a fogam marja-rágja,

ha sokszor nem is, búcsúkon csodáltam,

hogy árad-omlik íze szét a számban,

még ma is látom, ahogy közre fogtam

az ujjak satujába szorítottan,

s nagy kedvem bírva édesedett jónak,

meghódítva az ízlelőbimbókat,

ki törődött akkor a teremtéssel,

a krumpli áldott hidrolízisével,

az állkapcsom is addig-addig vájta,

míg tömbjén sorrá sűrűlt a barázda,

pár röpke perc, de végtelen világ volt,

kis, vadóc nyelvem ringatózva táncolt,

ma alig jut már fillérre mért vágyból,

s az öröm lassan kimegy a világból.