Akár a folyókon az ár,
úgy vonul végig bennem,
duzzad, belémnő, kitalál,
megáraszt, beföd engem,
medremet végül nem lelem,
giz-gaz, fatörzsek, dögtetem
piszkos-szürkés vizemben.
Aztán a sodrás csillapul,
kilátszanak a partok,
még zavaros vagyok alul,
még nem tudom, mi hajtott,
lavina, felhőszakadás,
vagy egyre biztosabb tudás:
a torkolatba tartok.
