Böröczki Mihály - Mityka : Rétes

A hozzávalót nagy vájlingba merte,

a lisztet, tojást langy vízzel keverte,

és addig óvta, puhulta simára,

míg verejték nem gyöngyült homlokára,

a simult tésztán késsel szelt keresztet,

majd pihenősre takarta a testet,

az asztalt, hogy majd bizton körbelépje,

betuszkolta a konyha közepére,

a duzzadt tészta ráfeküdt vigyázva

a fehér abrosz lisztelt derekára,

a sodrófával lágyan húzott egyet,

és tíz ujjai nyújtani eredtek,

az abroszszélig ért huzigatása,

végül anyám új lépést vitt a táncba,

a lehajló részt, hogy a rétes értse,

rátekeregtette a kézfejére,

s afféleképp, mit csak ösztöne értett,

ráhintette az ízt, a tölteléket,

s hogy teljesüljön az éhesek álma,

az abrosszal hosszúra gurigázta,

s a készre hajtogatottak belakták

a kizsírozott tepsi öblös alját,

az illat úgy ült ínyemhez tapadva,

hogy azt se láttam, mint szeli darabra.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.21. @ 09:13 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.