Sötétségbe burkolózva várom, hogy
elmúljon az ?sz ölelése.
Jöjjön el a tél hidege,
simogasson halk hópelyheivel.
Ó tél, jer ide, mulaszd el
fájó emlékeim, érzéseim.
Világ fényét meg ne érintsd,
csak engem, hogy elhagyjon vágy.
Álommal betakart lelkemet szorítsd
er?sen, ne hagyd, hogy újra lángra kapjon.
Jöjj el a fájdalom hajnalán, s
mulaszd el azt mindörökre.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.03. @ 13:59 :: Bubenkó Tamás Mátyás
