Tengerparton csendes álmokkal
ülök az alkony setétjében.
Szép emlékek ringatnak el
várok az érzelmek dombján.
A tenger háborog, s egyedüli
pásztora csak én lehetek.
Nagy hullámokban csapdossa lelkek
áradatát, foszlányokra törve azokat.
———————————————————-
Kedves Mátyás, gyöngécske agyonhasznált sorok, hozz jobbat!
Legutóbbi módosítás: 2011.11.10. @ 19:24 :: Bubenkó Tamás Mátyás
