Csillag Tamás : A széparcú n?k hallgatnak így el…

mikor megérzik, arcuk

mellet csapkod az ?sz.

Félnek-féltenek akkor,

tekintetük fürkész?-anyányi.

Átkarolom ?ket,

mosolyognak, fogaik tejfehérek.

Embernek-férfinak lenni nehezebb,

az arcélek kemények,

mint az ólmos ég, nappali.

Fojtó-tiszta kedvvel

élek – kegyetlen, mint az állatok.

Ha sz?kölök, az elhagyott

kisfiú kísért, szomorít.

Mert nincs igazi gyógyulás,

a szex is csak leváló ragtapasz:

eleven seben.