Tömbházak vas-szín lugasában
minden férfi vágyik a jóra.
Az ívlámpák sorfala feszes,
ez a huszonnegyedik óra.
A kirakatok rendje díszes,
csak a m?anyagbabák vakok.
Létezik olyan pupillakút,
miben ilyen tiszta, s jó vagyok?
Párolgó vágyak g?zén élek,
hogy mit lélegzek, nem tudja más.
Bizonyságaim nehezítnek,
mint esti utcát a hallgatás.
