Amikor a könyvlapok közt
lepréselt levélre nyitsz rá – lepetten,
úgy lelek magamban
egy-egy réginek vélt, elfelejtett
érzést, illatot.
Félve fogom, vigyázva,
mert könnyen múlik, elpereg.
Mit rejt nekem a város?
Vállakat, dúlt, tolongó
tömbházakat, komor férfiak
vádló-végletes
hallgatását.
Még érzek magamban
gy?zni való kedvet,
harsanó élni-akarást.
Ün?szó kellene-megtorpanni béke,
de itt hiába fülelek:
csak a fékek veszett vonyítását hallani.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.12. @ 10:19 :: Csillag Tamás