Halottak napján többet gondolunk az elmúlásra…
Sokunkban felvet?dik a kérdés, hogy vajon…
Sokunkban felvet?dik a kérdés, hogy vajon…
Értem vajon mikor jön el,
s miként ölel magához jéghideg keze?
Szorít-e majd nagyon,
s ha fájdalom gyötör, kegyét vajon könyörgöm-e?
S ha végül elragad, vajon hová jutok?
Gyehenna völgye vár, s at?z, mi lángtalan’ lobog?
Vagy angyalok közé vegyülve – boldogan –
lantom pengetem tovább, s ezernyi új dalom fogan?
Megannyi kérdés, de válaszukra nem hagyatkozom…
Élek tovább, amíg lehet –
megérdemelve minden holnapom…
Legutóbbi módosítás: 2011.11.02. @ 07:44 :: Czirják Jolán
